Van egy helyzet, amit viszonylag nehéz kezelni. Mert kívülről minden okés. Van munkád, egzisztenciád, talán még elismerést is kapsz. Pörögnek a napok, teszed a dolgod, minden okés. De belül egy kis hang nem hagy nyugodni, valamiért nem érzed jól magad.

Ez a felismerés sokakat zavarba hoz: hiszen nincs válság, dráma, nem volt hirtelen változás. Csupán egy halk, egyre erősődő bizonytalanság. Talán csak annyit érzel, hogy nehezebb a hétfő, egyre több dolog bosszant, nincs az a kellemes bizsergés az új feladatokért. Lehet, hogy lustának, vagy hálátlannak érzed magad. Hiszen mindened megvan, amiről mások csak álmodnak. Ezek a vélt vagy valós külső hangok nem könnyítik meg a helyzeted.

Ne aggódj, teljesen normális, amiben vagy. Ez az időszak sokszor azért nehéz, mert nincs egyértelmű válasz. Nem tudod, mit kéne csinálni, csak hogy ami most van, azt már nem. Sokszor hónapokkal vagy évekkel később visszanézve látjuk, hogy ez a változás előszobája volt, de benne lenni ettől még nem egyszerű.

Mit lehet tenni? Sokszor már azt kimondani is felszabadító, hogy valami másra vágysz. Ezután nem kell rögtön dönteni, ne tégy meggondolatlan lépéseket. Lassíts, próbálj szakítani magadnak egy csendes délutánt, hogy meghalld a belső hangod.

Ezzel a gyakorlattal megteheted az első lépést a bizonytalanságból valami határozottabb felé:

• Képzeld el, hogy egy év múlva levelet írsz a mostani énednek. Mit csinál ez a jövőbeli éned? Mi az, amit megtanult, elengedett, vagy el mert kezdeni? Mit üzenne a mostani énednek?

Ha továbbmennél, megnézheted, milyen erőforrásaid vannak, amik segítenek elindulni az úton. Nem árt, ha találsz egy biztonságos, megtartó közeget, hiszen a változás gyakran veszteséggel is jár. Ez is természetes folyamat.

Ne feledd: ne siess, légy türelmes magaddal. Valószínűleg most csírázik benned valami, csak még rejtély, milyen növény lesz.